Vaúúúúúúú! Eképpen kezdõdik kishazánk egyik legtöbbet szidott és szeretett, legnagyobb alkoholfogyasztó, egységidõalatt legtöbbet káromkodó, satöbbi... zenekarának Farkasok vagyunk címû nótája. Ez a híres-hirhedt AKELA. A zenekar mely több ezer fiatalra volt óriási hatással, erõt adott a perifériára került ifjaknak, és kb. négyszer ennyi ember totális ellenszenvét váltotta ki nyilatkozataival, botrányaival, félreérthetõ és félre nem érthetõ dalszövegeivel... Rám is hatással voltak. Tartozni kellett valahová különben úgy éreztem meghalok olyan magányos vagyok. Abban az életkorban mindenki nagyon vágyik a társaságra. Ekkor lettem rocker, metálos, akelás, satöbbi...
És nemrégen Gabefkával, nem éppen aznaposan, elhatároztuk hogy leporolunk valami AKELA kazit és +hallgatjuk. így is cselekedtünk és betegre röhögtük magunkat azon hogy mi ezt a marhaságot komolyan vettük. És ez volt a baj csomó emberrel is mert az AKELA nótái - kevés kivétellel - poénnóták voltak. Sokszor Önmagukat is parodizálva. Na, persze tudjuk hogy az AKELA sosem volt agysebészek és atomfizikusok zenekara, csak egy fasza metál banda amely 100% vállalta önmagát
A zenekart Pálvölgyi /Pávcsi/ László basszer alapította. õ elõtte már zenélt az OSSIÁN-ban is. Pavelka Gyula gitárossal közösen, Pesten összeakadtak Katona Lászlóval /ének/. Ez volt a kemény mag. Különféle dobosokkal léptek fel szakadék mûvházakban, mígnem ráleltek Sobry Jóskára. Na, nem a betyárra hanem a dobosra. Ezzel a felálssal készült el valami demó is de ahhoz már rég nem lehet hozzájutni /csak a Frédinek van meg egyedül az egész országban..,/. Utoljára csatlakozott a falkához Györki István, alias Kökény, gitáros.
1992 júliusában a P. Stúdióban elkövették elsõ albumukat a kultikus Fenevadot. Ezen még érezni hogy ebbõl akartak megélni és 'na majd mi megmutatjuk...' Még Fõnök is próbál énekelni!!! A zene húzós heavy metál alapokra, Bay-area thrasht keverõ, amolyan Kill'em All-os. A szövegek elég gyermetegek de itt találhatóak talán az utolsó magyar metálhimnuszok is /Rockernek születtem, Csak a rock segíthet/. Ettõl az albumtól kezdve viszont a szakma teljesen melléjük állt. A Moby Dick, az Ómen, még az Omega is csak jókat nyilatkozott a feltörekvõ AKELÁ-ról. Leginkább Nagyfi Laci /ex-POKOLGÉP, ÓMEN/ volt nagy fan, Katona Fõnök nagy haverja. Szóval nagy siker lett, sok koncert, fõként az ÓMEN elõzenekara ként. Amúgy az AKELA volt az egyetlen magyar zenekar amelyik koncertet adott a Fõváros Nagycirkuszban. E koncertnek mely 'botrányosan-szenzációsra' sikerült, hatalmas visszhangja volt országszerte, /csak arra emlékszem hogy a cirkusz igazgató sírt és a koncert végén jó csomó rendõr terelgette ki a zenészeket az öltözõkbõl hogy most már mindenki takarodjon haza...Pávcsi/
Hümm... ha azt nézzük hogy egy Land of Charonnak az Asylum-prinyóban kell játszania...na, mindegy.
A második album a Farkastörvények volt,, jóval keményebb, jóval metálosabb" Fõnök szerint és erre jött az a mondat Pávcsitól, hogy: „Amúgy szerintem az elsõ lemez jobb, most komolyan"...hát igen. A pávcsi. õ utánozhatatlan. Például amikor a Farkaskaland címû videón elõadja hogy szerinte milyen a jó dalszöveg, az nem egyszerû, már csak e miatt is érdemes megnézni. Ezen az albumon szerepel a Nekik mond címû 'sláger', nagy közönségkedvenc, valamint az albumnyitó klipnóta a Közeleg..., a maga nyomasztóan apokaliptikus hangulatával. Felerõsödtek a korai Metallica hatások mellett a Slayer-szerû gyors zúzdák is. A Bolhacirkusz szövege pedig még ma is aktuális, sajna...
A nem csattognak... eléggé kilóg a sorból, mert ez egy Cro-mags stílusú brutális punk, a szöveg pedig az egyik legidiótább amit valaha hallottam.
1994-ben kiadtak egy koncertalbumot Farkasfarsang címmel mely a felvonulástéri második cirkuszos, körszinpados buli hanganyagát tartalmazza. /VHS-n is megjelet 1000 példányban amit ma már beszerezni szinte lehetetlen/. Kivételesen jó minõségû AKELA slágergyûjtemény. Van rajta két új szerzemény is, a Verekedj címû borzalom és a Nem hiszek, ami viszont az egyik legjobb AKELA nóta. Félelmetesen õszinte. Ezen a lemezen dobol elõször a bandában Ratkai /Retek/ Miklós aki a szolnoki EXIT nevû durvulatból igazolt át az AKELÁ-ba.
Turnék, koncert koncert hátán, már õk a fõzenekar, és ekkor készül el a harmadik stúdió album a Félelem születése. Talán a legkomorabb AKELA lemez, megkeseredett, világutáló szövegek alá kellõen durva trash zene került. Megfigyelhetõ a fejlõdés, itt már egész komplex megoldásokkal találkozunk, no nem egy Justice-típusú progresszivitás de azért, na. A munkamódszer is eléggé egyéni, a zenekar lerombol egy konyhát, a törökbálinti stúdió legmagasabb antennáját Fõnõk tökrészegen megmássza, a többiek eközben szalonnát sütnek és a bográcsba kerül egy macska is...
Klip itt a Szökj meg-re készült, a legszarabb amit valaha láttam, aki nem látta semmit se vesztett. A dark lelkületû olvasóknak mondom hogy érdemes beszerezniük ezt az albumot, most komolyan, vagy csak az utolsó számot. A Megölték bennem az embert címû kriptabûzös, hátborzongató szerzemény simán ott lehetne mondjuk a Danzing-How the gods kill c. Albumán is.
Majd egy új korszak nyílik a zenekar történetében, a Fekete bárány megjelenik a színen. Ez már sorban az Ötödik lemez. Itt a zene egész egyéninek mondható, bár akeláéknál mindig lehetett hallani hogy éppen mit szeretnek. Ezen van az elhíresült Petõfi-vers megzenésítése a Farkasok dala /ugyan melyik másik lenne.../ és remekül sikerült. Télleg, na. A világvégét jósoló, erõsen társadalom és valláskritikus lemez az AKELA -ha szabad ilyet mondani az ö esetükben- legkomolyabb lemeze. És a legdurvább is. A legkimagaslóbb dal a Menekülés, ez sajnos ma is aktuális, szerintem a legjobb AKELA szám. Ja, és megkell említeni a Fekete bárány címû nótára készült rajzfilmes klipet, hát az kész. Az erdõ kapitánya c. rajzfilm karakterei vannak benne, meg egy málé nagy farkas és iszonyat poén az egész.
Ekkor már az egyik leghíresebb magyar metálcsapat, stabil, sokezres rajongótáborral. Újra szólnom kell a rajongók eszement fanatizmusáról. Az egyik Pecsás koncert elõtt Fõnök egy kocsmában ült és ivott /milyen meglepõ.../ és nem tudta hányra kell mennie kb. két órát várt rá a teltházas Csarnok, mire egy-két rajongó megtalálta és mondták neki hogy még ráér... Durva, nem?
Amúgy aki esetleg furcsállná hogy a zenekar ivott próbálás helyett annak megaszondom hogy az együttes kb. tíz éves történetében kb. 9 darab próba volt, mert próbálni nem szerettek, soundcheck, beállás meg minek, „szól ahogy szól, úgy is hangos lesz" /Pávcsi/.
Ezek után a Földi Örömök fedõnevû agybajt szabadították rá a világra a fiúk, ez tíz nap alatt, kriminális körülmények közt lett totál élõben fölrántva, hogy igazi punk feelingje legyen... Ahhoz képest egész igényes. A maga módján. Fõnök viszont itt olyat alkotott szövegileg, ami nehezen tudható be egy ép elme szüleményének... Még csak annyit hogy a stúdióban már a második nap megkérdezték az alkalmazottak Rozgonyi Péter hangmérnököt, hogy bocsi, meddig dolgozik még itt ez a zenekar... Ezt ajánlom mindenkinek, komolyan, aki akar egyet röhögni, hallgassa végig /ha tudja/, ha haha...
Pár koncerttel arrébb megjelent a Fõvárosi emberkert is, súlyos, modernebb hangzás, vissza a komor trash-ez, Machine Head, Pántéra, Fear Factory /csak zenében/, hatásokkal. A szövege néhol egész személyesek, természetesen Fõnök utál mindent. Említésre méltó a Szelídíts meg, a faji problémát boncolgató Apartheid, é az alkoholhimnusz Jön-megy. Mi ennek az albumnak a bemutatóján láttuk a bandát elõször élõben, hát az nem volt egyszerû. Annyi súlyos arcot egy koncertteremben azóta se láttam /talán most a Sumer Rocks festen a Mardukon lehettek annyian, olyanok.../. De volt egy jó hangulat, komolyan, mindenki szívesen beszélgetett mindenkivel, ha tudott, nem kellett félned, hogy pofán akar kenni egy részeg. A zenekar is imádta a rajongóit és ezt ki is hangsúlyozta, Pl.: rendeztek farkasfarsangokat, szilvesztereket, ahol Fõnök mindenkivel koccintott, a dedikálások pedig élményszámba mentek, hol árverésre bocsátották a szarjaikat /pl. a klipben hordott õsemberruhákat/, szigorúan csak borért, hol verekedtek, meg ilyesmi. A Fájdalomcsillapító volt az utolsó igazi AKELA sorlemez /"most nem akarom azt mondani hogy White Zombie mert azért nem annyira, de végül is azért egy kicsit White Zombie-s lett"-Pávcsi a Rocktükörnek/, és tényleg nagyon modernkedõ lett, a W.Z. mellett Godflesh, Ministry hatásokkal 'büszkélkedhet', csomóan meg is haragudtak emiatt a bandára, a lemez meg bukta lett, pedig nem rossz. Sõt szerintem megfelelõ iróniával, még ez a leghallgathatóbb lemeze az együttesnek. Bár azt azért már érezni lehetett hogy nincs minden rendben. Volt is egy hosszabb szünet, ezalatt tettek egy jószagú kirándulást Amszterdamba, ez ihlette az utolsó AKELA anyagot. A Fû alatt címût. Fele új nótákból áll, melyek az akkor új trend, a Korn, Coal Chamber féle vonalat követik, a másik fele pedig a 98-ban az E-klubban felvett koncertet tartalmazza. Ez is elõsegítette az oszlást mivel Stirlicz /az aktuális dobos/ és Pávcsi erre a stílusra voltak ráizgulva, míg Fõnöknek és Pavelkának már az elõzõ modernkedés se volt ínyére. Meg még sok minden. Fõnöknek elment a kedve az egész zeneipartól /meg tudom érteni/, el is költözött Badacsonyba, ahol szõlõt termeszt, szerintem saját fogyasztásra. Szóval vége lett. A tagokról nem nagyon hallani semmit, Pavelkának van valami Horda fedõnevû csapata, amely jól bele is állt a földbe. Pávcsiék miután megalakították a rövid ideig életképes Raza Loca nevû ultrabrutál bandát, egy Equadori származású énekessel a feloszlásuk után, mint az a bizonyos szamár a ködben, ahogy most én is, csá.
„A farkasvér nem válik vízzé"- Glenn Danzig.

Berkipling

Mivel az élet nem állt meg és a zenélést úgy sem tudja abbahagyni senki, felröppent a hír hogy az AKELA négy év szünet után 2002-ben újra összeáll egy koncert erejéig. A kezdeményezõ Fõnök volt kinek hatására Pávcsi is hazajött Floridából aki éppen a kint élõ, klasszikus AKELA dobos Sóbrynál tartózkodott már egy ideje. Az Összeállás elõzményei nem voltak zökkenõmentesek, így pl. mikor Pavelka Gyula azzal a képtelen követelésével ált elõ hogy a Horda nevezetû „fantom" együttesével az AKELA mûsor kellõsközepén az /AKELA levonulásával/ akarta népszerûsíteni magát és zenekarát, Fõnök nemleges válaszára megsértõdött és nem vállalta a fellépést. Helyette Havasi Gáborka ált színpadára.
A kétes kimenetelû koncertnek, melyrõl elõre nem lehetett megjósolni hogy beváltja-e a hozzáfûzött reményeket /hiszen négy év nagy idõ/, hatalmas sikerû, telt házas koncert lett az eredménye. Az egy alkalomra tervezett összeállásból /a szervezõk unszolására/ még több valósult meg és így a 2002-es és 2003-as év turnézással telt. Mivel a zenekar csak a régi nagy slágereit játszotta a koncerteken, nyilvánvalóvá vált hogy elõbb-utóbb új lemezt kell készíteni. Viszont a Gáborka-Stirlitz féle felálással ez megvalósíthatatlannak tûnt, ezért a zenekar megreformálására került sor, így lett újra dobos Retekkoma és az õ általa felhajtott két új gitáros Kovács /Pókember/ Attila és Szíjártó /Szupermen/ Zsolt. Ez az új csapat a klasszikus felállás óta a legstabilabb, mely egy új korszakot nyitott az együttes életében. Ennek az új korszaknak lett elsõ gyümölcse a Hammer recordsnál 2004-ben megjelenõ Forr-a-dalom album. A lemez nem sikerült rosszul de a csapnivaló hangmémöki munka miatti rossz hangzás csalódottá tette a zenekar tagjait. így a 15. évfordulóra megjelent, újra felvett számokat tartalmazó Best of anyag a Fog-a-dalom már a szolnoki Denevér stúdióban készült Töfi mester kezei alatt. A lemezen a 20 klasszikus AKELA sláger mellett két új dal is található igen profi hangzással és korlátozott számban DVD melléklettel amin a Petõfi Csamokos Forr-a-dalom lemezbemutató koncert látható. Külön kell szólnunk Havancsák Gyula grafikus mûvészi munkáiról aki a banda lemezboritóit készíti fantasztikusan ügyes, egyedi stílusban. Egyébként évek óta az õ rajzai határozzák meg a magyar metál mezõny lemezborítóinak arculatát
A 2005-ös év szinte végig koncertezéssel telt el hatalmas, emlékezetes bulikat adva. Gondoljunk csak a Pallai fesztiválokra országszerte ahol a legnagyobb metál bandák léptek fel estérõl estére /Pokolgép, Ossián, Moby Dick, Depresszió, Kalapács és az AKELA/. Vagy a nyári fesztiválokra /Sziget, Tokaj, Hegyalja, stb.../, és hát persze a Dunán felhajózó és a parlamentet jelképesen meg ágyúzó Csatahajós koncertre.
Ez a mostanra jól összeszokott és kiforrott csapat készítette el 2006 áprilisára sorban a 12. albumot a Fejetlenséget. Ez a lemez hosszú idõk óta a zenekar legigényesebb, legéretteb és legkiforrottabb produkciója.